Kékfrankos szőlő

A kékfrankos Magyarország legelterjedtebb kékszőlőfajtája, gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Mégis, igazi hazáját Sopronban, a Mátrában, Egerben és Szekszárdon találta meg, elsősorban ezeken a borvidékeken készül belőle kiemelkedő minőségű bor. A fajta nemcsak nálunk található meg, de egész Közép-Európában, pl. Németországban is közkedvelt. Nem csoda, hogy több mint negyven néven ismert, ilyenek a Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra vagy a Moravka.
Elterjedt nézet, hogy a kékfrankos nevét Napóleon seregében szolgáló katonák pénzéről kapta: a helyi gazdák a jobb borokat csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték, a fehér színű háborús pénz nem kellett nekik. A legenda szép, mégsem igaz: Napóleon idejében ugyanis Sopronban főleg fehérborokat készítettek, a kékszőlőre csak a filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át. A kékfrankos név valójában a középkori németből származik, ahol két osztályba sorolták a szőlőket: a nemes fajtákat a „fränkisch” családba, az egyszerűbb fajtákat pedig a „heunisch”-ba tették.
Igazi sztárrá nemcsak Sopronban, de az egész országban 19. században, a filoxéra- vész után vált. Nem véletlen, hogy ilyen kedvelt vörösborszőlő: a gyors növésű, vastag héjú bogyókat adó közepesen tömött fürt jól bírja a strapát, nehezen rothad, és csersavban gazdag, zamatos, gyümölcsös-fűszeres bort ad. Ugyan manapság igencsak kifinomult kékfrankosok is kaphatók, de nem volt ez mindig így. A kilencvenes években eléggé lenézett szőlőfajta volt, sokan egyszerű, asztali bort készítettek belőle, főleg saját használatra. Néhány úttörő borász révén azonban megjelent egy-két kékfrankos a piacon, ami rávilágított a fajtában rejlő lehetőségekre, s azóta több borvidéken ismét zászlóshajóként tekintenek rá.
A kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A kékfrankos nagyon sokszínű szőlő: míg az alaptulajdonságait megtartja, minden borvidéken más karakterű bort ad. Sopronban ásványosabb, a Mátrában friss, Egerben fűszeres, Szekszárd löszös talaján pedig kiemelkedően gyümölcsös zamatával hódít. A termőterület mellett sokat számít a borász keze munkája: erős hozamkorlátozással vastag, nagy bor készíthető belőle, de ugyanúgy alkalmas jó ivású könnyedebb vörösbor és rozé készítésére.
Utódaik a kékfrankos fővárosának tartják Sopront, erre utal a 2005-ben útjára indított Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat neve is. Sopronban mintegy 1140 hektáron termesztik és ezt a világ legnagyobb egybefüggő kékfrankos-ültetvényének tartják[6]
2010. május 7-étől soproni kékfrank néven pénzhelyettesítő papírutalványt indítottak a Sopron környéki cégek gazdaságélénkítési céllal.
A soproniak nem egyedül büszkék a kékfrankosukra. A sopronival egy borvidéket alkotó, de a trianoni békeszerződéssel leválasztott északi Burgenlandot is szeretik az ottaniak Blaufrankischlandnak nevezni

 

Sopron, mint a kékfrankos fővárosa

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. A kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra volt az alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. Már a XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették.

Borvidékünk fejlődését mutatja, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal 1987-ben a „szőlő és bor városa” címet adományozta Sopronnak.

A Soproni körzet a Kárpát-medence egyedülálló táján, az Alpok lába, a Fertő tó, a Sopron–Vasi-síkság által ölelt lankákon terül el. Legértékesebb területe a Fertő tó környéki hegyoldalakon, dombokon mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. A Világörökség Bizottság a Fertő tavat a környező településekkel együtt 2001-ben kultúrtájként vette fel a világörökségi listára.
A tó környéke már 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. Az emberi tevékenység és a különleges földrajzi környezet egyedi kulturális tájegységet hozott létre az évezredek folyamán. Az éghajlati feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma is hozzájárult a húszezer éves Fertő tó és a környező táj biológiai sokféleségéhez. Kontinentális sós vízi élőhelyek Európában csak a Kárpátmedencében fordulnak elő. A vidék sajátosságaihoz tartozik a sűrű náddal borított nagy felszín, a 80 sós mocsárfolt és a dombvidéki szőlők.

A monarchia idejében a szőlőterületek egy borvidéket alkottak Sopron–Ruszt– Pozsony néven, hasonló fajták és művelési módok jellemezték őket. A szőlőskerteket pusztító járványok, a történelem viharai külön fejlődési pályára állították a borvidéket. Sopron környékén az 1800-as évek végéig a fehér szőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos szőlő az 1890-es évek után került előtérbe. Ma Ruszt elsősorban a fehérszőlőfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, a Soproni borvidéken pedig a kék szőlő, főleg a Kékfrankos termelése kiemelkedő. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és Pinot noir ültetvények is.
Ma már történelem: Magyarországon először „soproni kékfrankos” néven Jäger Mihály borkereskedő árusította palackos borait a múlt század harmincas éveiben. Azóta már fogalom, legenda lett...

Hagyományos ételeinkhez és borainkhoz jó étvágyat és borozgatást, Sopronban,a
Kékfrankos fővárosában kellemes időtöltést és pincelátogatásokat!